Sosem fogom elérni a célom. Minden olyan távoli. Bárcsak már ott tartanék. Ismerősek Neked is ezek a mondatok?

Légy büszke magadra, hiszen vannak céljaid. Lehet, hogy ez Neked semmiség, magától értetődő. De hidd el, én találkozom számos olyan klienssel, akik azzal fordulnak hozzám, hogy nem is tudják, mit akarnak, nincsenek céljaik, kiégtek. Elveszettnek érzik magukat és a helyzetüket.

Mennyi minden van, ami számodra természetes, mások viszont már azt is eredményként élik meg. Neked mi az eredmény? Mi az, amivel már elégedett lennél? Mi az, amivel elégedett vagy?

Állj meg egy percre!

Ha mindig az lesz a szemed előtt, hogy milyen messze még a csúcs, akkor nagyon távolinak, akár lehetetlennek tűnhet azt elérni. Mi lenne, ha megállnál egy percre, és visszanéznél? Nézd meg, honnan indultál, és mit értél el. Mi mindent kellett megtenned, változtatnod, hogy most itt tarts. Milyen változáson, fejlődésen mentél Te keresztül amíg ide eljutottál?

Hajlamosak vagyunk az eredményeinket lebecsülni, természetesként tekinteni rájuk. Hajlamosak vagyunk arra fókuszálni, ami előttünk van. Pedig mennyi mindent tanulhatnál az idáig vezető útból, annak tanulságaiból, kihívásaiból. Hiszen azokat is Te érted el. Emlékezz vissza, hogy milyen távolinak, álomszerűnek tűnt az, ami már most van. Milyen nehézségekkel találtad magad szemben az úton, és azokból mit tanultál. Hogyan segíthetnek azok túllépni a mostani kihívásokon? 

A hegymászóknak is vannak pihenési pontjaik. Nekik is akklimatizálódniuk kell az új helyzethez, és erőt gyűjteni a továbblépéshez. Nem egyből érnek a csúcsra. 

Állj meg, ünnepeld meg az eddig elért sikereidet. A csúcshoz vezető úthoz jelöld ki a szakaszokat, határozd meg az oda vezető lépéseket. 

Te mivel fogod megünnepelni, ha teljesíted a következő lépést?